December 3. Borbála.
Bányászok, tüzérek és várak védőszentje.
Katalinnal együtt a lányok pártfogója, " andrásolónap". Ekkor teszik vízbe a "Borbála - ágat" , cseresznye-, barack- vagy mandulagallyacskát, ami ha karácsonyig kivirágzik, akkor a leány biztos férjhez menetelre számíthat. Egyes helyeken a Borbála- ág virágoztatását a következő évi termés jóslására alkalmazták.

6. Miklós.
A gyermekeket megajándékozó Mikulás alakjának a magyarság körében kevés hagyománya van. Miklós, a kisázsiai Myra város püspökének emlékünnepe. Védőszentje a házasságnak, az anyaságnak és a gyermekeknek. Alakja közismert, jóságos tekintetű, ezüst szakállas idős emberként ábrázolják, aki püspöki süveget és piros talárt visel, kezében pedig püspöki pásztorbotot tart. Általában a jó gyermekek ajándékosztó barátjának tekintik, pedig az évszázadok folyamán patrónusukként tisztelték a halászok, révészek, vízimolnárok is, de védőszentje volt a felvidéki aranybányászoknak, sőt a gabonával és borral kereskedő tőzséreknek is. A gonoszt jelképező ördög, a krampusz csak később, a középkorban szegődött a jó püspök kísérőjéül. Miklós kultusza - és idegen, bár mindmáig használt neve - a felvidéki és az erdélyi szászok útján jutott el hozzánk.

7. Ambrus. Ezen a napon a méhészek és a mézeskalácsosok ünneplik védőszentjüket.

13. Luca.
A Gergely-féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja volt.
Legszigorúbb dologtiltó nap a nőknek, mivel a gonoszjáró napon mindenhol boszorkányok leselkednek.
Ekkor kezdik készíteni a Luca-széket, amire a karácsonyi éjféli misén felállva megláthatók a boszorkányok.
Fiatal legények házról házra járva "kotyolnak" - megvarázsolják a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, és sok termékenységre, bőségre utaló kívánságot mondanak.
Elterjedt szokás még a Luca-napi búzahajtatás és a Luca-kalendárium készítése (a karácsonyig tartó 12 napból a következő év hónapjainak időjárására következtetnek).        Máig fennmaradt szokás a Luca-cédulák készítése. Luca-nap estéjén tizenhárom egyforma cédulára felírtak egy-egy férfinevet, összehajtották és mindennap a tűzbe hajítottak egyet. Karácsonykor kibontották a megmaradt cédulát: amilyen név maradt, úgy fogják hívni a férjüket.

21. Tamás.
Jézus tanítványának, Tamás apostolnak az emlékünnepe. Ő volt a tanítvány, aki nem hitt Jézus feltámadásában, ezért hitetlen Tamásként emlegetik. Tamás napon már szentelik a karácsonyi ételeket. A néphit szerint Tamás napja kiválóan alkalmas disznóölésre. (Ez persze sokéves tapasztalaton is alapul, hiszen ilyenkor már általában beállt a fagy. A Muravidéken úgy hitték, ha valaki ezen a napon egyszer már ölt disznót, akkor utána minden évben ezt kell tegye, mert különben Tamás öl, és elpusztul valamelyik állat. Máshol attól tartottak, hogy Tamás megöli a baromfiakat. Ezért baromfivész ellen mézet szenteltek, és ezt adták a tyúkoknak.
Ezen a napon ma is országszerte disznótorokat tartanak. A disznó háját elteszik, hogy gyógyító írt készítsenek belőle.

24. Ádám és Éva
Sok helyen böjtölnek Szenteste, ünnepi ételnek halat esznek. A karácsonyi étkezéseket különleges szertartásokkal szabályozzák, amelyben az abrosznak is fontos szerepe van. A karácsonyfa állításának szokása német földről került hozzánk. Egyébként sok népnél visznek ezen a napon a lakásba élő növényt, örökzöldet, az állandó megújulás jelképét.

25. Karácsony.
Eredetileg a téli napforduló ünnepe. A kereszténység ezen a napon ünnepli Jézus megszületését.
Legismertebb karácsonyi népszokás a betlehemezés dramatikus formában adja elő a Szent-család szálláskeresésétől a napkeleti királyok látogatásáig a cselekményeket. A betlehemezés kerete legtöbbször profán pásztorjáték.
Karácsony és Újév között járnak házról házra a regősök. Fiatal fiúk csapata különböző zajkeltő eszközök kíséretében ősi elemeket tartalmazó rítuséneket énekel, amelyben a samanizmus maradványai és a téli égbolt képe helyet kap. A regölésnek egyik leglényegesebb mozzanata a különböző rendű jókívánságok kifejezése. A középkorban Jézus születése napjával, karácsonnyal kezdődött az új esztendő. Az újévi jókívánságok ma már puszta udvariassági szólammá halványultak. A régi népi rétegekben azonban kisebb-nagyobb mértékben él a szó mágikus erejébe vetett hit. A szóval kifejezett kívánság egyúttal a teljesedést is jelenti, előkészíti.
Betlehemezéskor a legények kopott ruhában, bocskorban vannak. Szent István szolgáinak mondják magukat, a csodaszarvasról énekelnek, aki égitesteket hordoz kétoldalán, szarvain pedig gyúlatlanul égő gyertyákat tart. Minden versszak végén, mintegy varázsigeként, elhangzik a "hej regő rejtem" refrén. Legvégén fiatal párokat regölnek egymáshoz.

26. István.
Egészség- és termésvarázsoló nap. Ekkor köszöntik ünnepélyesen az Istvánokat.

27. János.
Szintén híres névköszöntő nap. A szőlősgazdák bort szentelnek és minden hordóba töltenek egy kicsit, hogy meg ne romoljon. Ami megmaradt, elteszik gyógyszernek és isznak "Szent János poharából". Borszenteléskor a katolikus templomok oltárai roskadoztak a kisebb-nagyobb palackoktól, amikben a borosgazdák odakészítették a pap áldására várva féltett termésük javát, mintáját.
János a fordulópont szentje, mivel Janus nyomán őt is az év egyik kapujának, a téli napfordulónak a megszemélyesítőjeként tartották számon.
 János az, aki előtt látomásaiban a "mennyek ajtaja" megnyílt. December 27-e, Szent János evangélista emléknapja régebben, a 18. századig Karácsony harmadnapja volt. Általában István-nappal együtt ülték meg.
A régi János-napi szokások legjelesebbje - a szokványos Jánosköszöntők, jánosolások mellett - a borszentelés, és a Szent János áldása, más néven Szent János pohara, vagyis a szentelt borral való köszöntés, áldomás. Régen a János-napon megszentelt borral kínálták azokat, akik hosszú útra keltek, búcsúzkodtak. Ez volt a "Szent János pohara". A máig is megtartott szokás alkalmat nyújt a vendégségből való búcsúzkodásnál is az utolsó, búcsúpohár elfogyasztására. A régi rítus szerint ezt ülve kell kiinni.
 
28. Aprószentek.
Egészség varázsló nap, sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy szépek, egészségesek legyenek. Aprószentek napján a bibliai időkben Heródes által megölt gyermekekre emlékeztek. Ezért ez a nap a gyermekek megörvendeztetésének napja volt. A kisgyerekek bábukat kaptak. Ők maguk is tettek azért, hogy megajándékozzák őket. Körbejárták a falvakat, és megvesszőzték egymást, és a háziakat, miközben különböző mondókákat mondtak, vagy játékos kérdésekre válaszoltak. Mindennek egészség és termékenységbiztosító szerepe is volt.

31. Szilveszter.
Az év legvidámabb éjszakája, az első évezred végén élt Szilveszter pápa ünnepe.
Az év végi mulatozást már a rómaiak is megtartották december 27.-én , a híres Szatumállákon. Ezen az éjszakán eltemetik az ó esztendőt és különböző varázslásokkal, praktikákkal igyekeznek megtudni, hogy mit hoz az Újév. Legismertebb az ólomöntés, amikor a frissen öntött ólom formájából jósolnak: vagy a gombócfőzés, amikor papírszeletekre férfi neveket írnak, ezeket gombócokba dugva forró vízbe dobják, s amelyik legelőbb a víz színére emelkedik, az lesz a neve a leány jövendő férjének. Szilveszter az év vége és a reménybeli boldogabb évkezdet időpontja. Év, évszázad, évezred váltásának napja a Gergely naptárban.