Hogy szalad az idő...

Jövőre ötödikesek leszünk, új osztályfőnököt kapunk. Ezért elbúcsúztunk Dapsy Krisztina tanár nénitől, ami nagyon nehezünkre esett.

Két évvel ezelőtt, harmadik osztályban vett minket a szárnyai alá, és nevelgette, terelgette az osztályt, mint kakukkfiókákat a nádirigó, a fészek melegén. A Szívét osztotta szét közöttünk, bátorított, ha féltünk, vigasztalt, ha bánatosak voltunk, bekötötte sebeinket, ha fájtak, és nem csak a testi, de lelki sebeinket is ellátta.

Verseket tanúltunk, hogy méltó módon a tőle tanultak alapján köszönhessük meg a két éve fáradalmait.

 Szépen megtanultuk a verseket,- és mondanom sem kell – mindenki meghatódott. Mindenki egy szál virággal köszönt el tőle, és a nagy titokban megvásárolt ajándékkal. Teljesen véletlenül egy olyan porcelán készletet kapott amilyet már a Károlyi kastélyban is megcsodált tanár néni.

Persze ő sem érkezett üres kézzel, névre szóló CD-t kaptunk ajándékba, amin az osztály története van képekben. Befejezésesül csak annyit mondhatok, köszönünk mindent.